Hősünket ismerve, valószínűleg egy hónapot tölthetett egy trópusi szigeten, ahol rumtól eltompult aggyal adta elő három akkordból álló névre szóló szerelmes dalait a helyi egzotikus őslakosok helyi egzotikus lányainak.
Ezután szintén egy hónapot töltött a terápia szigorú betartásával, azon tűnődve, érdemként mutatható-e fel, ha a bőr- és nemibeteg gondozó portása már előre köszön az embernek.
A mai derűs napon kedvetlenül ébredt, azonban mint tudjuk, az ő fajtája ilyenkor a legaktívabb (afféle érzelmi éjszakai állat). Elővette tehát legféltettebb ereklyéjét, amit egy tucat fűszoknya hiányára sem cserélt volna el másfél hónappal ezelőtt, - bezzeg most... - és írni kezdett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Maverick 2009.01.01. 23:20:27
tsach 2009.01.02. 00:26:23
Én régebben nem írtam soha, talán egy kivétellel. Néhány év távlatából visszaolvasva igen suta lett. Persze sokszor voltam már a közelében, hogy papírra vessem a gondolataimat, sajnos nem tettem meg. Pedig akármilyen suta vagy mosolyogni való, egy idő múltán nagyon értékes, azt hiszem. Sebaj, majd talán ezután.
Mámorka · mamorka.blog.hu 2009.01.02. 14:41:31
Bár nekem jobb, mert az elejéről követhetlek, és nem kell végigolvasnom több évnyi adagot - mint neked nálam:D
De jól írsz. Nagyon. Tetszik.